Szerző: Bejegyzés időpontja:

Máramarosi kirándulás

A ,,Másféle Iskola ” alatt  négy osztály ( V.A./VII.B./VIII.A./VIII.B.) Máramaroson kirándult.

A nagy csapat

Két nagy autóbusznyi gyermekkel és öt kísérő tanárral elindultunk a dimbes- dombos máramarosi tájak felé. Első megállónk Besztercén volt, ahol megnéztük az 1563-ban épített gótikus evangélikus templomot amelyet Erdély legmagasabb tornya díszít: 76 m magasan. A szép parkba is ellátogatunk,  ahol piros halak úszkálnak a méretes tóban. Következő nézni valónk a szaploncai vidám temető volt, ahol a román tanár néni annak ígért tízest, aki helyesen fordítja le a vicces feliratokat a fejfákról. Őszintén: mi próbáltunk komolyak maradni, de nehezen sikerült… Deszén jellegzetes házakat , kapukat és templomokat figyeltünk meg, majd Koltón kötöttünk ki, ahol Petőfire emlékeztünk. Beálltunk a somfa alá, ahol a költő írta a híres versét: Szeptember végén. Mi közösen eldöntöttük: legfennebb pénzköltők leszünk… Következett a kedvencünk: kényelmes székekben a Feketehegyre libegtünk, ahol pazar kilátás várt bennünket.  Következő szemünkre való a zsibói pálmaház volt, ahol csodálhattuk a természet ritkaságait. Almásgalgón a Sárkányok Kertje várt ránk, ahol a buja lomboronából fenyegetően törtek a magasba a ,, sárkányfejek”. Aztán számtalan csoportkép következett, hiszen a nyolcadikosoknak az utolsó kirándulásuk volt. Köszönjük az osziknak, hogy ilyen szenzációs kirándulásra vittek bennünket és volt türelmük játszani a rendőrt három éjszakán keresztül!