Szerző: Bejegyzés időpontja:

AZ ÓZONRÉTEG ÉS A TÖKLÁMPÁS KAPCSOLATA

V A (1)

AZ  ÓZONRÉTEG ÉS A TÖKLÁMPÁS KAPCSOLATA

     Szeptember 16-án van az ÓZON VILÁGNAPJA. Iskolánk az új tanévben azt tűzte ki célul, hogy megünnepli ezt a napot, ezáltal is hódolva az ózonnak, mint ultraibolya sugarakat szűrő , életet védő, sztratoszférában található anyagnak.

Környezetvédelmi  szempontból  az ózonrétegnek  nagy jelentősége van, hiszen ózonréteg nélkül nem lenne élet a Földön. Ez az ózongyűrű védi az élőlényeket a Világűrből érkező sugaraktól, hiszen a kintről jövő sugarak hatására szétesnének a sejtek, ami végzetes lenne az élet szempontjából.

          Az ózon a Föld légkörében az ultraibolya sugárzás hatására keletkezik.  Az UV-sugarak a légköri oxigén molekuláit (O2) különálló  oxigén atomokra bontják. Ezek az atomok más oxigénmolekulákkal egyesülve ózont (O3) hoznak létre. Az ózonmolekula instabil, ultraibolya sugárzás hatására szintén szétbomlik, egy oxigénmolekulára és egy oxigénatomra. Ez a folytonos ciklus hozza létre az ózonréteget, biztosítva az ózonmennyiség állandóságát.

        Azt szerettük volna megtanítani iskolánk gyerekeinek, hogy az ózont úgy lehet elképzelni, mint egy óriásfalót, aki megeszi a rossz sugarakat, az ellenséget, amik támadják a Föld lakóit.  Ő az őr, a kapus, a védnök, amíg van ózonréteg a fejünk felett, addig nem kell félni a Világűrből jövő káros sugaraktól…

        A légköri  ÓZONNAK az idén az Orbán Balázs Általános Iskola diákjai töklámpásokkal tisztelegtek, jelezvén, hogy barátai vagyunk, mi is neki és megvédjük ŐT.

        Így sikerült, hogy az iskolakertben számtalan vigyorgó- vicsorgó- mosolygó-fintorgó- kacsintó-huncutkodó- barátságos és mogorva töklámpás gyűlt össze elámítva az arra járót. Van itt fogszabályzós, bajuszos, foghíjas, kacér, füles, kancsi, kicsi és nagy tökfej, hajadon és fejkendős, szemüveges és piercinges. Tüntetőleg mindannyian a rózsakert  szélén, az új hirdetőtábla körül gyűltek össze, amelyet egy környezetvédelmi pályázat keretén belül állítottunk fel az utóbbi időben.  Az ,,Iskolai pihenő’’ elnevezésű pályázatunkat , a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal segítette anyagilag , amely intézménynek ezennel a töklámpásaink mosolyával küldünk hálás  köszönetet!

       Gratulálunk iskolánk ügyes töklámpás készítőinek, az okleveleteken ezt írja:

                                                  ,, TÖKÖS MUNKÁÉRT TÖKÖS DICSÉRET JÁR!’’

JA! Majd elfelejtettem mondani, hogy ezek a töklámpások több irodalmi alkotás ihletői is voltak.

Íme néhány szemelvény belőlük:

TÖKFILKÓ

 

                Tökfilkó, a kis tök, nagyon félt attól, hogyha gyertyát tesznek belé és meggyújtják, fájdalmas lesz, mert még megég.

-Jaj, szegény fejem! Mi lesz velem?

Ám én megnyugtattam:

-Ne félj, Tökfilkó! Az neked nem fáj!

Tökfilkót elvitték egy kiállításra ,és amikor meggyújtották,  olyan szépen égett, hogy mindenki rá irigykedett.

FELEKI HANNA

III.B

TÖKMARISKA ASSZONYSÁG

              Egyszer a III.B. osztályosok készítettek egy töklámpást, amit Tökmariska asszonyságnak neveztek el. Ez a tök minden idejét ijesztgetéssel töltötte. Ha valaki átlépte az ajtóküszöböt, elkezdett sikítani:

-Jaj, milyen ijesztő ez a tök, én inkább kimegyek innen!

Ezért a III.B. osztályosok kidobták.  Tökmariska asszonyság nagyon elszomorodott, és elhatározta, hogy nem ijesztget többet. Visszament az osztály polcára. És most is ott van. Látszik, még ma is, hogy mosolyog, mert mindenki megcsodálja őt.

                Ha Tökmariska asszonyság meg  nem javult volna, az én mesém is tovább tartott volna.

                                                                                                                                                                                                                                                              GERGELY SAROLT

                                                                                                                                                                                                                                                                                               III.B