Egy hét után...

Tele aggodalommal és az ismeretlen helyzet  okozta gondolatokkal nyitottuk meg iskolánk kapuját szeptember 14-én. Szegény gyermekek! Szegény jómagunk!- mondtuk.

Egy hét eltelte után jelentjük, hogy  gyermekeink fegyelmezetten viselik a kötelező szabályok nehézségeit: maszk takarja a pisze orrukat, vidáman pötyögtetik a kezüket a fertőtlenítőnél, gyakran tapicskolnak a kézmosóknál… A szemek villanásából látjuk, hogy a fránya helyzet nem tudta megtörni a csintalan játékkedvet, hála Istennek nyoma sincs a depressziónak és a komor hangulatnak. Igaz, gyakori kérdés lett az, hogy - tessék ? (néha nem értjük egymás szavát a maszktól)  és nem ritka a mutáló hangú pedagógus sem, mert a decibelt meg kellett emelni…Gyakran elhangzik, hogy iskolába járni jó és nehogy kitaláljuk ismét az onlinet! Mintha tőlünk függne…

A reggeli érkezésekkel nincs nagy baj, a tancik úgy válogatják külön az álmos  gyermekeiket, mint Hamupipőke a lencseszemeket. A déli hazamenetelt viszont nem dicsérjük, mert várakozó szülők serege torlaszolja el az iskola egyetlen kijáratát. Sántít, amint a maszkos csöppségek utat kell törjenek maguknak a maszk nélküli emberek között…Fegyelmezett benti világ farkasszemet néz a másféle kinti világgal… Tudjuk, jó lenne, ha több kijáratunk lenne- mint a rókaodúnak. De nincs, tehát ezen még dolgozunk…Összegzésként: tízes minősítés jár az OB-s diákoknak!